2016. szeptember 18., vasárnap

Őszi élmények Mátrafüreden

Csapatépítő kétnapos élmény progamsorozatban volt részem az elmúlt napokban. Remekül megmozgatott, és igazi kikapcsolódást jelentett. Mátrafüreden jártunk munkatársaimmal egy sportbázison, ami számtalan programlehetőséget kínál cégek, családok vagy baráti társaságok számára. A számunkra összeállított csomagban elsőként a segway túra szerepelt. Ez egy nagyon izgalmas dolog volt számomra, el sem tudtam képzelni, hogyan működik ez a gépezet, és nagy meglepetésemre viszonylag könnyen rá tudtam érezni ennek a lényegére. A test súlypontjának áthelyezésével lehet működtetni, és a kormánnyal irányitani merre menjen a segway. Először egy gyakorlópályán, később az úton, végül az erdőben túrázva gurultunk. Elmosolyodtam, ahogy körbenéztem, ott már beköszöntött az ősz, szállingózva repkedtek a sárga falevelek a fák között beszűrődő napfényben megvilágítva.


A következő program a kilátóba vezető winecatching azaz a borvadászat volt, csodálatos kilátásban volt részünk, mielőtt rábukkantunk a mártrai borvidék egyik ízletes borára. A kellemes környezet, a ragyogó napfény az utolsó szinte kánikulai napon és a vidám hangulat jellemezte utunkat. A borvadászat után finom, bőséges ebéddel vártak bennünket a bázison, amit újabb rendkívüli program követett.

Ranger túrára indultunk, ami azt jelenti, hogy elektromos terepjáróval vágtunk neki felfedezni a mátrafüredi erdőt. Fantasztikus élmény volt, vadregényes tájakon, szakadékok mellett, vulkanikus kőomlások környékén.

A második napon a pánikpadlás következett, ami nem a testet, hanem az agytekervényeinket mozgatta meg. Erről volt egy elképzelésem, ami meg sem közelíti a valóságot. Felülmúlta minden korábbi gondolatomat erre vonatkozóan. Nyolcan mentünk, és mindannyian a feladatra koncentráltunk, aprólékosan átvizsgálva minden lehetőséget sikerült megfejtenünk a feladatokat. Igazi csapatmunka volt 45 perc alatt végeztünk, a 36 perces rekordhoz képest úgy érzem nem is volt rossz eredmény.
A testmozgásé volt a főszerep a következő feladat a frizbigolf játéknál. Itt az volt a feladat, hogy a frizbit egy fém, láncos kosárba dobjuk. A feladat nehezítése, hogy a fák mindig útban voltak, így szinte lehetetlen volt egy dobással kosárba dobni a frizbit, és mindig onnan kellett indítani a következő dobást, ahol a frizbi földet ért. Az nyert aki a legkevesebb dobásból bedobta a kosárba. A kezdők szerencséje az első dobásoknál nekem kedvezett, azonban nem kísért végig a kilenc pályán.


A finom ebéd után felmentünk Kékestető csúcsára, a kilátás egészen lenyűgözött. Ez a két nap emlékezetes, élményekkel telire sikeredett. Fáradtan, de mégis feltöltődve tértünk haza kalandos utunkról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése